Helóka :)
Na szóval akkor itt
is lenne az első rész. Remélem, hogy
legalább egy kicsit is elnyeri a tetszéseteket, mentségemre szóljon, hogy ez az
első blogom. Ha tetszett, akkor nyugodtan komizzatok, nem harapok. Ja, és
kritikákat is szívesen fogadok, mert szerintem azokból is lehet épitkezni és főleg
fejlődni. De nem is húznám tovább a szót jó olvasást!
-Úristen, ti el tudjátok hinni, hogy az érettségin angolból
lett a legtöbb pontom? - kérdeztem őrjöngve a szüleimet.
-Igen kicsim, eddig is tudtuk, hogy nagyon jó vagy angolból!
Nagyon büszkék vagyunk rád! - válaszolt kicsit megszeppenve anyu.
-Emily...igazából van egy jó és egy rossz hírünk is neked.
Melyikkel szeretnéd ha kezdenénk? - kérdezte apu.
Nagyon furcsálltam, hogy apu felhozott egy ilyen új témát,
pont akkor, amikor ünnepelni szerettem volna.
-Huh, oké. Kezdjétek a jóval. - mondtam.
-Szóval, mivel nagy álmod az, hogy kint élhess Londonban, -
anyu eddig tudta csak befejezni a mondandóját, mivel ekkor sírva fakadt.
Nem értettem, hogy mi van, nem értettem ezt az egész
szituációt. Odarohantam anyuhoz, átöleltem és a fülébe súgtam: 'Ne sírj
légyszíves. Utálom azt, amikor sírni
látlak.' Ezek után anyu abbahagyta a sírást és apu folytatta, amit anyu
elkezdett.
-Kislányom, ugye tudjuk, hogy nagy álmod, hogy kint élhess
Londonba, ezért lefoglaltunk egy repülőjegyet.
-Úúúúúristen ezt el sem hiszem! Tényleg? - kérdeztem a
szüleimet, szinte sikoltozva.
-Igen. - mondta apu olyan egyhangúan.
Még soha nem láttam ilyennek a szüleimet, főleg aput. Csak
ott állt mellettem és olyan volt, mintha nem örülne. Se ő, se anyu. Persze
mindig is tudtam, hogyha külföldön akarom folytatni az életemet, akkor egyszer
eljön a fájdalmas búcsú ideje. Utálok
búcsúzkodni. Tudom, hogy ez nem végleges búcsú lenne, mivel haza látogatnék
gyakran,de akkor is.
-Jaaaaj, nagyon köszönöm! Egyszerűen fel sem tudom fogni,
hogy ezt megteszitek értem! - odamentem hozzájuk és megöleltem őket.
-De akkor.....mi a rossz hír?
-Hogy a repülőjegy 4 nappal az évzáró utánra esik, szóval elég
hamar...
-Értem. De fogjátok fel úgy, hogy minden vég egy új kezdet. Igérem, gyakran haza fogok látogatni és
remélem, hogy tudjátok, hogy nagyon szeretlek titeket! De addig még van bő 1
hónapunk, élvezzük ki! - mondtam már vidáman.
Ahogy befejeztem a mondandómat, láttam a szüleimen, hogy
megkönnyebültek és mosolyra húzodott a szájuk.
-De bocsi, én most felmennék a szobámba és felhívnám
Ashleyt, hogy elújságoljam neki a jó hírt, ha nem baj.
-Persze, menj csak.
Ahogy felértem a szobámba, máris csörgött a telefonom.
Csodálkoztam, hogy hív Ashley, mivel én akartam őt. Na de, mindegy. Felvettem a
telefont és szinte egy szuszra elhadartam mindent Ashleynek :
-Ashley úristen, ezt nem fogod elhinni. Ugye angolból lett a
legjobb az érettségim és úristen. ÁÁÁÁÁ, képzeld. Anyuék vettek repülőjegyet
Londonba. Úristen, még most sem hiszem el.
-Ezt most komolyan mondod? - kérdezte meglepődve Ash.
-Igeeeeeeeeeeeen.- sikítottam bele a telefonba.
-Akkor van egy jó hírem. Én is ugyanezt kaptam anyuéktól.
Nyáron megyünk Londonba!
-ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ.- hangzott fel egy
közös sikoly.
-De bocsi, nekem most mennem kell vacsizni. Légy jó, holnap talákozunk, puszi.-és ezzel Ash letette.
Én ezt alig hiszem el. 1 hónap múlva megyek Londonba,
méghozzá a legjobb barátnőmmel. Ennél csodásabb dolog nem is történhetne velem...Eszembe
jutott viszont az is, hogy el kell majd búcsúznom az imádott szüleimtől. De
rájöttem, hogy még van 1 hónap amit velük tölthetek és ezt a kevés időt ki kell
használnunk.:)
